DÁMK Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény

10 éves a dévaványai Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény

 

 

A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteményt - az általa egybegyűjtött adattári, levéltári, néprajzi, régészeti anyaggal - a névadó, Dr. Bereczki Imre alapozta meg.

 

A múzeumalapító

 

„Mint minden szántóvető ember gyereke, én is kivettem részemet óvodás koromban a családi munkából: lóőrzés, tengerifosztás, vízhordás.”

/B.I. önéletrajzi írásából/

 

Bereczki Imre 1912-ben született Dévaványán. A kisújszállási gimnázium elvégzése után Debrecenbe iratkozott be történelem-földrajz szakra, ahol Ecsedy István által szervezett néprajzi gyűjtő utakon vett részt. Ebben az időben kezdett érdeklődni a régészet iránt is, bejelentése alapján kezdődött meg Köleshalmon az avar kori sírok feltárása, melynek munkálataiban a Nemzeti Múzeum régészeivel együtt ő is részt vett. 1939-ben csatlakozott Győrffy István táj- és népkutató-mozgalmához. 1943-ban az ecsegi puszták pásztorhagyományait gyűjti doktori értekezéséhez – amit azonban csak évekkel később tud ott befejezni. Ő az, aki a háború után diákjaival megmentette a Széchenyi család nagycenki levéltárát.


Rendszeresen gyűjtötte a „muzeális értékű holmikat”, előbb a debreceni majd a békéscsabai múzeum – idővel a saját gyűjteménye számára. Gyűjtötte a 48-as hagyományokat, 1950-től, mint Békés megye népművészeti felelőse népi táncokat filmezett, népművészeti kiállítást rendezett annak ellenére, hogy az akkori vezetőség inkább gátolta, mint támogatta munkáját.


Dévaványán és környékén, hosszú évtizedeken keresztül gyűjtött, kutatott az itt élt és itt élő emberek kultúrája után - az általa megmentett régészeti anyag, a ványaiak szellemi és tárgyi kultúrájának emlékei nagyrészt neki köszönhetően maradtak fent az utókor számára. Nem szabad megfeledkezni azonban feleségéről sem, aki az egyetlen segítője volt, s aki ugyanúgy szívén viselte a gyűjtemény sorsát. Még életében megnyílt az érdeklődők előtt egy kis kiállítás, de azt hogy a gyűjtemény méltó helyre került, már sajnos nem érhette meg - 1997-ben meghalt.

 

Bereczki Imre rengeteg időt szánt arra, hogy Dévaványával kapcsolatos írásos történeti forrásokat összegyűjtse, s sok, igen értékes írott emlék található a múzeum levéltárában. Az adattári anyag több tízezer cédulából áll, melyek jórészt Ványa történetével, néprajzával, régészeti emlékeivel foglalkoznak. A múzeumban kiemelkedő helyet foglal el a néprajz, mely több száz igen értékes tárgyat, több órás hanganyagot, írott anyagot, ill. fotókat foglal magában. Ezek a megőrzött és megmentett emlékek a sárréti ember életét ábrázolják: megtekinthetjük a pásztor, a halász, a méhész, a földműves által használt tárgyakat, a ványai ember mindennapi életét felvillantó eszközöket, melyek ismerete igen fontos az utókor számára.

 

Csak röviden, a teljesség igénye nélkül íródott az előbbi néhány sor, hogy megpróbáljuk bemutatni azt a színes, de ugyanakkor sok nélkülözéssel és fáradsággal járó életutat, amin két ember egymást támogatva haladt végig egy nemes cél felé.

 

           

 

A gyűjtemény

 

A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja a gyűjteményt 1951-ben védetté, majd 1952-ben nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánította. 1987. február 9-én létrejött az adásvételi szerződés, mely szerint a tanács gondoskodik tovább a gyűjteményről.


2000. április 14-én került be a Magyarországi Múzeumi intézmények Anyakönyvébe, s az impozáns múzeumi épület egy helyi illetőségű szponzor, a ványai vállalkozók és a város önkormányzatának anyagi segítségével véglegesen 2000. augusztus 17-én megnyitotta kapuit a látogatók előtt.               

                                                        

A helytörténeti gyűjtemény – híven nevéhez – természetesen Ványa történetével és kulturális életével kapcsolatos emlékeket őriz.


A múzeum hatalmas régészeti anyaggal rendelkezik. A 2006 augusztusában nyílt állandó kiállításon megtekinthetőek az egykor itt élő népek – többek között a Körös-kultúra, az alföldi-vonaldíszes, a tiszai-kultúra, a tiszapolgári kultúra, a péceli kultúra tárgyi emlékei. A kiállítást Sápiné Turcsányi Ildikó – a békési Jantyik Mátyás Múzeum régésze rendezte.


A száz évvel ezelőtt élő sárréti emberek mindennapjait mutatja be az „Ősök emléke kísért” című – szintén állandó - néprajzi kiállítás, mely a házba vezeti be a látogatót – a vetett ágyak, a kemence és a szövőszék, illetve a konyha eszközei az egykori ványai, sárréti életmódot idézik elénk.


Az e vidéken egykor jelentős pásztorkodó életmód tárgyi emlékei szintén láthatók – melyek között több, Kádár Ferenc – a dévaványai Népművészet Mestere által készített tárgy – cigarettatárca, furulya, síp is található.

 

Mindezek mellett évente több időszakos kiállítás is megrendezésre kerül a múzeum saját, illetve alkotók, gyűjtők anyagából. Bemutatkoztak az elmúlt években többek között kézművesek, viseletkészítők, bentlakásos intézmények lakói, ványai elszármazott amatőr festőművészek.


A Baji József kiállítás az egykor köztiszteletnek örvendő ványai fényképésznek állított emléket, de ugyanakkor unokája is bemutatkozott – aki szintén foglalkozik fotózással. A ványai születésű Zorkóczyné Lázi Éva népviseletet bemutató babakiállítása a Budapesti Textilmúzeumból érkezett hozzánk. A nagy sikerű „Dévaványa és lakói a születéstől a temetésig” c. - üvegnegatívjainkból készített - fotókiállítást egy NKA pályázaton nyert támogatásból sikerült megvalósítani. A környék kisebb múzeumainak összefogásával létrejött „A Dél-Alföld népi hangszerei” c. vándorkiállítás egy újító kezdeményezés eredménye volt, melyet terveink szerint több hasonló követ. 2008 novemberétől Kunkovács László fotóművész, etnográfus „Pásztoremberek” c. kiállítása volt látható.  Az ősz folyamán Lipták Pál festményeiből nyílik kiállítás.

 

A múzeum értékes írott - több ezer leltározott tételt tartalmazó adattár, levéltár - és képi anyaggal várja a kutatni vágyókat. A gyűjtemény anyagából az évek folyamán már több dolgozat, beszámoló született, melyek további munkákhoz felhasználhatóak forrásként.

 

 

A múzeum munkáját nagyban segíti a – hatvanas években rövid ideig működő, 2000-ben újjáalakult - több mint 80 fős Múzeumbarátok Köre. Legyen szó akár adatközlésről, vagy rendezvényeken való vendéglátásról, gyermektáborról -  2001-ben rendezték meg az elsőt, azóta egyre népszerűbb a ványán élők és az elszármazottak körében - és kézműves foglalkozások lebonyolításáról. A civil szervezet minden évben több pályázatot nyújt be, különféle témakörökben.


A Múzeumpártoló Kiemelkedően Közhasznú Közalapítvány – szintén 2000-ben - Bereczki Imre hagyatékából jött létre, célja: a településünk helytörténetének feltárása, megismertetése; szellemi, tárgyi hagyományainak ápolása, gyűjtése; kulturális értékeink kiadványokban való megjelentetése – mindezek elősegítésére pályázatok kiírása pályaművek elbírálása, díjazása; a gyűjtemény munkájában rendszeresen résztvevő, az azt segítő múzeumpártolók és adományozók tevékenységének anyagi, erkölcsi elismerése. 2009-ben jelent meg a „Kincseink”  kiadvány 6. kötete, amelyet az alapítvány szponzorál.

 

A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény az alapító, a település mindenkori városi vezetői lakói és az onnan elszármazottak, a vállalkozók és a múzeumbarátok szellemi és kézzel fogható támogatásából jött létre, és maradt fenn immáron – ha 1951-től, a védetté nyilvánítástól 58, a 2000-ben kiadott működési engedélytől számítva 11. éve.

 

 

Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény

               

Nyitva tartás:


Hétfő: szünnap
Kedd: 13 - 17
Szerda: 13 - 17
Csütörtök: 13 - 17
Péntek: 9 - 12; 13 - 17
Szombat: 13 - 17
Vasárnap: zárva


 

Csoportokat előzetes bejelentkezés alapján más időpontokban is fogadunk!

 

5510 Dévaványa, Széchenyi u. 8.

Tel.: 66/485-040

Fax: 66/484-100

E-mail: devavanyaimuzeum@gmail.com  

Honlap: www.bereczkimuzeum.gportal.hu

 

Belépődíj:

Gyermek és nyugdíjas: 100.-Ft/fő

Felnőtt: 200.-Ft/fő

 

Igazgató: Burainé Murányi Magdolna

 

 

 

 

 

 


 

 

 

Múzeumpedagógiai programajánló

 

 

A múzeum (Dévaványa, Széchenyi u. 8.) 2013. június 22-én adta át a "PÁSZTORMŰVÉSZET A SÁRRÉTI DÉVAVÁNYÁN –MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA A BERECZKI IMRE HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYBEN" című kiállítást az új oktatóteremben.


Ez a fejlesztés nemcsak Dévaványa számára, hanem Békés megye valamennyi települése számára jelentős előrelépés.


Az oktató terem berendezése több korosztály (óvodás, iskolás, felnőtt) foglalkoztatására is alkalmas. A múzeumpedagógiai tevékenység során multimédiás, interaktív eszközöket (digitális tábla és tartozékai) és hagyományos kreatív, művészi eszközöket (grafika, festés, kirakó, agyag, nemezelés, fonás-szövés) egyaránt használunk. A projekt fontos eleme, hogy a fogyatékkal élők múzeumhasználatát segítő fejlesztéseket hajtottunk végre, amelyeknek fontos eleme az információs pult.


Ez egy állítható magasságú, érintőképernyős információs pult, melyen multimédiás anyagként a kiállításhoz kapcsolódó, a múzeum eddig már digitalizált anyaga, valamint a dokumentumok, és a tárgyakhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai háttér- információk is elérhetőek. 


Ezekkel a berendezésekkel az infokommunikációs akadálymentesítést is megvalósítottuk, hisz az értelmi fogyatékos és a látásában sérült látogatók, akik a nyomtatott, leírt tárlatvezetővel, oktató anyaggal nem tudnak mit kezdeni, szintén meg tudják így ismerni a gyűjteményt.


Az oktató teremben igénybe vehető foglalkozások témái (óvódások, iskolások, felnőttek számára):

-      A Sárrét

-      Dévaványa kincsei

-      Pásztorkodás

-      A Sárrét növény és állatvilága

-      A pásztor élete – életmód

-      Folklór – a sárréti Dévaványa

-      Népzene

-      Cuháré - néptánc és gyermekjátékok

-      Öltözködés

-      Pásztor díszítőművészet

 

Ezenkívül, amennyiben osztályai, csoportjai ellátogatnak Dévaványára a további foglalkozásokat tudjuk még ajánlani:

Bereczki Imre emlékszoba (helytörténet)

Pásztorművészet a sárréti Dévaványán (néprajz)

Sárréti pásztorok (néprajz)

Ősök emléke kísért (néprajz)

Dévaványa sporttörténete

Ványai évezredek (régészet)

 

Mesterségek Háza (Dévaványa, Kossuth u. 40.)

Cipész-, szabó-, kovács-, kerékgyártó-, kötélgyártó eredeti eszközökkel berendezett műhelyek bemutatása


"Fontam, fontam én mindig, három télen két ígít" - Textil kiállítás (kender termesztésétől a hímzésig bezárólag)

 

Valamennyi foglalkozáshoz tudunk ajánlani kézműves foglalkozást előre egyeztetett megállapodás alapján az alábbi elérhetőségeken:

 

06-66/485-040, 06-20/492-1038

devavanyaimuzeum@gmail.com

 

Belépőjegy a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteménybe és a Mesterségek házába:

Gyermek: 100.-Ft

Felnőtt: 200.-Ft

 

Múzeumpedagógiai óra: 300.-Ft/fő (maximum 20 fős csoport), amely tartalmazza a belépőjegyet

 

Kézműves foglalkozás: 100Ft/fő (agyagozás, csuhézás, szövés, gyöngyfűzés, bőrözés, medálkészítés, hajtogatás, ünnepekhez kapcsolódó kézműves foglalkozások, témanapokhoz kapcsolódó foglalkozások)

 

Tárlatvezetés: 1000.-Ft/csoport

 

Városvezetés: 2000.-Ft/ csoport (városközpont bemutatása, várostörténet, református templom látogatása

 

Bővebb információ intézményünkről: www.bereczkimuzeum.gportal.hu


Tisztelettel és szeretettel várjuk az Önök intézményének látogató, érdeklődő csoportjait!

 


                                             


 

 

 

 

 


 

 

 

Mesterségek háza

 

Kiállítás vezető

„...sok  nagy Városokat bebarangólt;

'S annyira mennyire sok mesterségnek kitanúlta

A' tsínnyát bínnyát. Bízván hát mind az eszéhez

Mind erszénnyéhez...”

/Fazekas Mihály: Lúdas Matyi/

 


Mesterségek Háza címmel nyílt kiállítás a dr. Bereczki Imre múzeumalapító  Emlékházában.


Paraszti származású lévén, minden mesterséget tisztelt – maga is kitanult élete során jó párat. Kezdte a földműveléssel, majd folytatta a Kossuth Lajos Tudományegyetemen,  földrajz-történelem szakon, régészkedett, megismerkedett a néprajzi kutatás mikéntjével, majd az Ecsegi puszták pásztorkodásába mélyedt bele. Mestere volt a népzenének, sárréti dallamoknak, gyűjtötte, fotózta a ványai táncokat, gyermekjátékokat. Mestere volt mind-ahánynak, s tisztelte azokat a mestereket, akik értettek ahhoz, amihez Ő nem.


Gyűjtött. Nemcsak a tárgyakat, hanem a levéltári anyagokat, a fotókat, a visszaemlékezéseket. Jegyzetelt, fotózott és írt. Megbecsülte a mestereket, mert Ő is mestere volt annak, amire feltette az életét. Dévaványa helytörténetére.


Tisztelt minden embert, aki valaminek a mestere volt. Ez a kiállítás, a Mesterségek Háza minden sárréti, ványai mesternek állít emléket. Azoknak is, akiknek nincs még kiállítva a műhelye, s azoknak is, akik nincsenek név szerint feljegyezve. Tisztelettel szól Róluk, munkájukról, mesterségükről az utókor számára.

 


Cégérek...


Ma már múzeumok féltett kincsei azok az ódon és hajdan mindennapi cégérek, melyek egy-egy üzletet, mesterséget jeleztek. Természetesen minden mesterségnek állítottunk cégért, mely jelzi, mint a múltban, hogy a Mesterségek Házában milyen mesterségeket lehet megismerni. A cégérek Katona László ’mester’ keze munkáját dicsérik.

 


Először a cipész, a csizmadia, a szabó műhelybe lépünk be.


A műhelyek felszerelése Vad Zsigmond, Kecse Sándor, Vass Albert, Kovács Sándor és sok-sok ványai örökös adományaiból állt össze. Tisztelettel mindenkinek, aki valaha ezeket a mesterségeket űzte.


Suszter és csizmadia: Galgóczi …., Iván Márton, Kéki István, Barta József, Darvasi Lajos, Szitás Albert, Keresztúry Lajos, Kovács …, Barkóczi …, Szilágyi …, Havancsák Albert és még sokan mások. Dévaványán az 1930-as években legalább 30 suszter dolgozott.


A műhelyt Vad Zsigmond adományából rendeztük be. 1920. november 25-én született. 6 elemit végzett, 1933-ban lett cipész inas. 1937. április 8-án lett cipész segéd.


Dévaványán kezdett dolgozni, utána Mezőtúron, Budapesten. A II. világháború utáni fogságból 1948 elején érkezett haza. Cipészként dolgozik ma is.

 


Szabó műhely


Húsz éve hunyt el Kovács Sándor, akkor már ő volt az egyetlen férfi szabómester Dévaványán. A szakmabeliek közül Vetési Kálmán szabómesterrel együtt igényes szabó mesterek voltak. A műhely eredeti, korhű módon került berendezésre, ahogy Kovács Sándor szabómester hagyta.  Köröstarcsán kezdte el a szabómesterség fortélyait ellesni Tóth Imre férfiszabómestertől, tanoncként. 1929-ben férfiszabó-segéddé nyilvánították. 1949-ben si-keres mestervizsgát tett, és úgy a női, mint a férfi úri szabóságban ismertté, közkedveltté vált.


Azért, hogy Kovács Sándor, dévaványai szabómester emléke még hosszú ideig, még több ismerősben tovább éljen, gyermekei édesapjuk szabóműhelyét – melyet 12 éven át változatlan formában őriztek –, 2004-ben a dévaványai múzeumnak ajándékozták. 

 


Kovácsműhely


A kovácsok kovácsüllőn vagy kovácssatuban, általában kézi kalapáccsal vagy egyéb segédeszközök igénybevételével alakítják kézi kovácsoláskor a vasat. Kialakítják a munkadarab alakját, egyúttal javítják az anyag mechanikai tulajdonságait. A kovácsolással eszközöket készítettek, egészen a bronzkortól kezdve. A magyar kovácsok már a honfoglalás idejétől kezdve köztiszteletben álltak tudásuk, tapasztalatuk miatt. Évszázadokon keresztül állították elő a kéziszerszámokat, a háztartási és a gazdasági eszközöket a szegtől kezdve a kapáig, a fegyvereket és a páncélokat, dísztárgyakat. Lovat patkolt, s ha kellett gyógyított is. A paraszti közösség legnélkülözhetetlenebb mesterei voltak, műhelyeik a társadalmi élet központja. Mesterségük máig fennmaradt, például a patkolókovácsok (lóková-csok) és a művészi termékeket előállító díszműkovácsok esetében.


A tárgyak, eszközök néhai Csatári Jenő kovácsmester műhelyéből valók. Tisztelettel kell adóznunk Saly Sándor és a többi kovács emléke előtt. A kiállítást Molnár József mester útmutatásai alapján készítettük, információkkal Biri András mester segített.

 

1947 - 1950 iparengedélyes kovács: Barta..., Biri Gáspár, Csatári Gerzson, Csatári Kálmán, Csentős József, Henrik Lajos, Kéki János, Kovács Dezső, Kovács István, Elek Gyula, Oláh József, Oláh Gyula, Saly Kálmán, Saly Károly, Papp Imre, Zsadányi Péter, Lengyel László, Bertha István, Szegedi Albert, Henrik Lajos, Csontos Béla, Bíró Jenő.

 

Molnár Józseffel korabeli kovácsmesterek: Biri András, Somogyi Károly, Kéki Elek, Ladányi Péter, Molnár József, Horvát Sándor, Henrik Lajos, Nagy András, Rabák András, Kéki János, Hidli Gyula.

 

Bognár - kerékgyártó mesterek szekerek kisipari készítésével foglalkozó kézművesek voltak. A Bognár, mint magyar családnév is gyakori és valószínűleg kezdetben a bognár mesterséget folytatók használták. Az Alföldön, így Dévaványán is német hatásra bognárnak is hívták a mestereket. Nem véletlenül, hiszen a német szakkifejezések sok eszköz, munkafolyamat megnevezésében megmaradtak. A bognár szerszámai: fejszék és a topor (faragófejsze), fúrók, vésők és a bunkó (keményfa-kalapács), fűrészek, vonószék, faeszterga, gyaluk, körzők, profilsablonok, stb. Az önellátó jellegű paraszti gazdaságban a termelőeszközök jelentősebb darabjait iparosok készítették. A kiállítás a kerékgyártó mesterségbe enged bepillantani. A kerékgyártó mesterek legtöbb eszköze, „gépe” látható a kiállításon, de fontos azt is tudni a látogatónak, hogy sokféle fafajtát használtak a ványai kerékgyártók. Itt, a Sárréten elsősorban szilt, kőrist, akácot, eperfát, nyárt, nyírt, fenyőt. Természetesen elsősorban a környéken fellelhető fafajtákat részesítették előnyben.


Legfontosabb munkájuk a szekér, és egyéb szállítóeszköz, vagy azok tartozékainak elkészítése volt. A keréknek a Sárréten 10 – az első keréken -, illetve 12 küllője volt. A küllőket a kerékszéken vették be, a kanálfúróval kifúrt kerékagyba – miután a kovács felhúzta az agykarikát. Ezután talpalták rá a 6 keréktalpat – a belső élüket vonókéssel, citlinggel faragták. Nemcsak egész szekereket, hanem más eszközöket is készítettek, s a szekereknek is többfajtája volt: igáskocsi, lajtkocsi, fédereskocsi, kétkerekű kordé, szán, stráfkocsi, eke, taliga, targonca, szerszámnyél, talicska stb.


Dévaványai kerékgyártók: Lengyel András, Wagner József, Tarsoly Károly, Kelemen …, Tóth Vince, Hőgye Zsigmond, Szilágyi Mihály, Hidli József.


A kerékgyártóműhelyt Tóth Vince műhelyéből származó és sok-sok ványai adományozó segítségével készítettük el.


Tóth Vince 1900. szeptember 25-én Dévaványán született. Édesapja Tóth Lajos csizmadia mester volt. A 6 elemi iskola elvégzése után kerékgyártó tanulónak ment, mestere Dékány Zsigmond volt. Segéd éveit itthon, majd Komádiban töltötte. 1930 áprilisában hazajött és a köleshalmi gazdaság kerékgyártója lett egészen 1938. április végéig, ekkor kiváltotta az iparengedélyt, és önálló mesterként dolgozott. 70 éves koráig dolgozott a mesterségében. 1981. augusztus 19-én halt meg.


Szakmai segítséget a feldolgozásnál néhai Wagner József, a berendezésnél L. Papp Ferenc mester és Miklovicz Ferenc nyújtott.

 

Kötélgyártó műhely Mészár Lajos mester szerszámai, gépei eszközeit tárja a látogató elé. Az a mesterember, aki a fás részeitől megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készít, az a kötélgyártó. Termékeik nagyobb részét a mezőgazdaságban használták fel, nélkülözhetetlenek voltak az állattartásban és közlekedésben, áruszállításban egyaránt. Kora tavasztól késő őszig termeltek, árulták otthon, ill. vásárokba jártak portékájukkal. A kötélgyártó a parasztoktól vagy kereskedőktől vásárolt kendert gerebenezéssel minőségileg különböző csoportokra választja szét: első szálakender, szálakender, kóc. Termékeit ezekből az ún. fonó-, zsinórozó- és szálazógéppel állítja elő több munkafázisban. A szálakenderből marhakötelet, ruhaszárító, vízhúzó kötelet gyártottak, míg a kócból borjúkötelet, kócmadzagot, valamint ez utóbbinak szálakenderrel borított szálaiból másodosztályú árut állítottak elő. A kötélgyártó a helyi igényeknek megfelelően termelt, így volt ez Dévaványán is: a XX. század elejéig állattartáshoz - kocsi köteleket, marha kötelet, lóra való kötőfékfejet, szárat, lóra való nyaklót, gyeplőt fontak, később a szállításhoz, háztartáshoz, földműveléshez szükséges eszközöket. Sokan maguk termesztették a kendert.


A kendert behordták, felkúpolták, majd áztatták a kenderáztató medencében. Mivel a kender könnyű volt, feljött a víz tetejére, ezért súlyokat raktak rá, hogy a víz ellepje. Majd kiszedték a vízből 10 - 12 nap után, és újra szárították. Mikor jól kiszáradt, akkor következett a törés abból a célból, hogy a fás részeket eltávolítsák belőle, jól meg kellett törni. Ezt követte a gerebenezés (hosszú, hegyes, sűrűn bevert vasak) ezzel a művelettel a kócból a még bennmaradt fás részeket eltávolították. Ettől kezdve fonták meg a különböző köteleket. A különböző vastagságú kötelekhez más-más fonószerszám kellett, a többszálas fonásnál természetesen először megsodorták a szálakat, és azután következett a fonás.

 


Köszörűsök, késesek


A kés ősi időktől való nélkülözhetetlenségéből adódik, hogy a késkészítés a legelsők között vált iparággá. A késes mesterek állandó kapcsolatban álltak más mesterségek, ipar-ágak űzőivel. Ellátták a szűcsöket, csizmadiákat, vargákat, pintéreket, ácsokat, henteseket, mészárosokat, méhészeket, kertészeket, juhászokat, s a háztartások számára késeket, bics-kákat készítettek”. A finomabb eszközöket, mint például borotvákat, ollókat, finom késeket, darálókat, a köszörűsökkel éleztették. Még a XX. század elején is vándorköszörűsök járták a falvakat. Kétkerekű taligájukon lábbal hajtott köszörűkővel dolgoztak. Az utcasarkokon pléhdarab köszörülésével hívták fel magukra a figyelmet, majd kiabálással hívták magukhoz a köszörültetőket. A munkát helyben, az utcán végezték. Természetesen piacokra és vásárokra is eljártak. Dévaványán, e nagy történelmi múlttal rendelkező, központi fekvésű városban is a köszörűsmesterek ’összedolgoztak’ a többi mesterrel: a késcsinálókkal, lakatosokkal, kovácsokkal, szabókkal, borbélyokkal, juhnyírókkal és a parasztokkal is. A céhek megszűnése után önálló iparosokként dolgoztak, és működnek ma is, nagyon megfogyva bár, régi emlékeket őrző műhelyeikben. A XX. századi Dévaványán két mesterről mindenképpen meg kell emlékeznünk Gálfy késesről és Fehér Mihály vándorköszörűsről, aki a környék 11 településére járt rendszeresen.