Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu, majd 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés megyéhez tartozik, de Luxemburgi Zsigmond király 1422-ben Heves megyéhez csatolta…

 

XVI. század

 A XVI. sz. elejére már a térség egyik legjelentősebb települése. Egy 1528-ban kiadott, hazánk településeit ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal. A század közepére eléri a török behatolás, melynek nyomán az egész Délkelet-Alföld török uralom alá kerül.

 

Khász város

A másfél évszázados török uralom következtében aprófalvak tömege tűnt el. Az életben maradt lakosság a nagyobb biztonságot nyújtó, kiváltságosabb településekbe költöztek, létrehozva az alföldi településszerkezetet máig meghatározó mezővárosi hálózatot.

 

Viszonylagos védettséget élvező helység volt Ványa is, hiszen mint szultáni, ún. khász birtok, lakosai a török császár jobbágyainak számítottak, így részben mentesülhettek a helyi hatalmasságok kizsákmányolásától.

Erről tanúskodik Mehmed gyulai bég „patens levele” (oltalomlevele) 1600-ból.

Mint khász várost, Ványát is a gazdasági fellendülés jellemezte. Ennek jele egyrészt, hogy a település lakosai hosszabb ideig képesek voltak elviselni a kettős, illetve többszörös adóztatást, másrészt hogy a település Heves és Külső-Szolnok vármegye XVI-XVII. századi dikajegyzékeiben csakúgy szerepel, mint a török adólajstromokban.

 

„Oppidum Vanya”

A XVI. század második felében Ványa már a vidék legnépesebb helységeinek egyike. Az egész hatalmas szolnoki szandzsák harmadik legnagyobb települése. Ekkor már magyar és török iratok is gyakran városnak nevezik. Heves vármegye dikajegyzékében 1613-ban mint „Vannia varassa”, 1618-ban pedig mint „Oppidum Vanya”, azaz Ványa mezőváros szerepel.

A település jogállása tekintetében egyértelműen fogalmaz „Sakszuvár volt Boszniai Mir Mirán”, aki egy levelében szintén városként említi a települést

 

XVII. század

A XVII. sz. a ványai jobbágyságnak a gazdasági megerősödést és a földesúri terhek levetését jelentette. A hódoltság ideje alatt alakult ki az a református köznemesi réteg, amely hosszú távon meghatározta a község fejlődését.

A ványai nemességről 1621-től kezdődően vannak adatok. Heves és Külső-Szolnok 1647 évi adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.

Az 1650-es években végbement önmegváltással a jobbágyok örök szabadságot kaptak, s sokan armális nemességet szereztek. 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.

 

XVIII. század

A török hódoltság megszűnésével megkezdődhetett a falusi lakosság visszatelepülése. A rövid békeidőszakot a szabadságharc 1703-as kirobbanása törte meg. A tartós béke a Rákóczi szabadságharc befejezése (1711) után köszöntött a községre.

 

A község nemesi származású lakosságának nagy száma miatt is kiemelkedik a térség településeinek sorából. Heves megye 1711. évi összeírása a községet ismét „Oppidum Ványa”, azaz Ványa mezőváros címmel illeti. A családok közül a legtöbbnek neve már a XVI-XVII. századi összeírásokban is megjelenik, vagyis Dévaványát a korábbi lakói telepítették újjá, lakosságának kontinuitása a XVI. század második felétől bizonyítható.

 

„Dévaványa”

A település 1723-tól szerepel hivatalosan Dévaványa név alatt. A község lélekszámának gyarapodása mellett a jobbágy lakosság számaránya továbbra is elenyésző maradt.

 

Taxás nemesek

1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel, mint taxás nemesek maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.

Ettől kezdve gyorsan emelkedik a betelepülő parasztok lélekszáma. 1769-ben az akkora már nagy számban betelepülő adózó, elsősorban pásztorokból és parasztokból álló lakosság létrehozta a saját közigazgatását: a működő nemesi tanács mellett megszervezték a paraszt tanácsot.

 

Mezővárosi rang

Bár már a XVII. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.

 

XIX. század

A római katolikus egyház helyi közösségének 1793-as megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága. A XIX. század első felében Dévaványa vált egy nagyobb területet átfogó izraelita hitközség székhelyévé.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye „székhelye”, ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket. A településen tartották az utolsó megyegyűléseket is, s itt értesültek a világosi fegyverletétel híréről. A vármegyei törvényszék utolsó ülését is Dévaványán tartotta.

 

Közigazgatási átszervezés

A szabadságharc leverését követő közigazgatási átszervezések során különválasztották Heves és Külső-Szolnok megyéket, Dévaványát pedig az összevont Békés-Csanád vármegye szeghalmi járásához csatolta. A járási összeírás szerint 1854-ben Dévaványa 8165 lakosú.

 

Mezővárosból nagyközség

Az 1871. évi XVIII. törvénycikk választás elé állította a mezővárosokat a tekintetben, hogy vállalják-e a rendezett tanácsú várossá alakulást, annak minden anyagi terhével együtt, vagy a kisebb terheket jelentő „nagyközség” rangot választják.

Dévaványa sok más mezővárossal együtt nem tudta vállalni a rendezett tanácsú városi státust, s 1872. áprilisában az addig minden tekintetben városi jellegű település nagyközséggé alakult.

Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Külső-Szolnok tiszántúli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták. Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.

 

XX. század

1920-ra a község területe 54546 kat. holdra nőtt, lakosainak száma elérte a 14768 főt. A századfordulón a lakosságszám gyarapodása jelezte Dévaványa népességvonzó- és megtartó képességét, amit mindvégig megőrzött.

A polgárosodást a kereskedelem, a szolgáltatások bővülése, a civil szervezetek növekvő száma is elősegítette.

/1876-ban 2 községi orvos, 1 gyógyszertár, egy 5 betegágyas kórház, 18 kereskedő, 93 iparos, 8 kocsma és 1 szálloda működött a településen.

1926-ban az egészségügyi ellátás 4 magánorvossal, 4 községi és 6 magánbábával, 1 gyógyszertárral és 1 szegényházzal egészült ki.

Ebben az időben a vendéglátást 13 kocsma, 1 vendéglő, 1 kávéház és 1 szálloda szolgálta, a kereskedelem megfelelő színvonalát 32 bolt és két ún. Hangya szövetkezeti vegyeskereskedés biztosította.

A közoktatás helyzete szintén sokat javult: a kezdetben 10 tanítót foglalkoztató iskola mellett elkezdett működni a községi óvoda, 2 községi menedékház a gyermekek nyári felügyeletére, 1 magán polgári iskola és 1 községi tanonciskola.

A művelődést egy népkönyvtár, az iskolai könyvtárak, állandó mozi és egy ideiglenes színház segítette./

Az egyletek száma az 1920-as évekre jelentősen gyarapodott: a Gazda Szövetség, a Római Katolikus Népolvasó Egyesület, az Iparos Olvasókör, a Tőkerészi Olvasókör, a Munkások Önképzőköre, a Népolvasó Egylet, a Földművelési Olvasókör, a 48-as Olvasókör, a Dévaványai Kaszinó valamint az Iparos Dalárda.

 

A település gazdasági gyarapodását jelzi, hogy 1925-ben 157 iparos dolgozott Dévaványán, s a község emellett gépjavító műhellyel és három gőzmalommal is büszkélkedhetett. A kor helyi pénzintézetei: a Dévaványai Takarékpénztár Rt., illetve a Dévaványai Hitelszövetkezet.

 

1945 után

Az újjáépítés éveit az erőszakos kollektivizálás és az államosítások váltották fel, ami Dévaványa esetében egybeesett a község tudatos visszafejlesztésével. A település „mostohagyermekként” történő kezelésére példa, hogy 1945-ben visszaminősítették nagyközségből községgé, s a nagyközségi címet csupán 1970-ben szerezte vissza.

 

A nagyközség öntudatra ébredése a nyolcvanas évek közepén kezdődött, ami nem kis mértékben a vezetés irányváltásának köszönhető. Az 1985-ben alakult önkormányzati társulás élére állásával Dévaványa előkelő rangot vívott ki magának a térségben, s a rendszerváltás után is innovatív képességével kiemelkedő szerepű települése a térségének.

 

2000.július 1.

Dévaványa ünnepélyes keretek között városi rangra emelkedett.